Saratice 24 H Országúti verseny - 2010.09.11.-12.
Solo 2. hely 614km ~ 5200m
Miért?
2 éve Ősszel ismerkedtem meg a Gruppetto-s társasággal, akkor már túl voltak Saratice-n és furcsa élményeket hallottam , szél , emelkedő, hideg... Gondolkoztam is rajta, hogy akkor miért is jó ez?
2009-ben megint csak külső szemlélőként követtem végig a híreket, már akkor is szerettem volna indulni, de nem úgy alakult. Akkor részt vettem a Csillebérci MTB 24H -s versenyen és magával ragadott a hangulat, igaz csak csapatban a KellyKlub - Phanatix Team-ben.
Már tavaly világos lett számomra, hogy nem tudom élvezni a 200 km alatti versenyeket, megpróbáltatásokat. Ezért is lett kedvencem a Velence10szer TT.
Idén elsőnek Május elején hallottam, hogy idén lehet szólóban is indulni a Saratice-i versenyen. Megcsillant a szemem. Gyuri, Don Zsolt, Szezo már jelezte is a részvételi szándékát. Én még hezitáltam.
Addig csak egyszer mentem 400 km-t. Elég kínkeservesen a végére.
Tudtam, ha el akarok menni komoly felkészülést kell tartani. Ebben kiváló partnerem volt Gyuri és SzeZo.
Természetesen az alapokat már meg kellett szerezni januártól kezdve, szétfagyós Valkó - Gomba körök, szakállról jeget lerágó eléhezős alapozások.
Komoly vizsga volt a 2010-es Velence 10szer TT, ahol komoly tempót hajtva 32es átlaggal sikerült 11 kört teljesíteni. Itt megszületett bennem a döntés: Nevezek.
Következő nagy falat volt egy Eger Oda-Vissza túra 369 km.
3.ik lépcsőben 24 óra alatt próbáltunk meg Gyurival és SzeZoval 500km-t hajtani. Rettenetes út körülmények közt, nagy melegben is sikerült. 23 óra kellett hozzá.
Augusztus végén monotonitás növelése végett elhatároztam, hogy a kedvenc edző körömet (Gomba - Káva - Pilis -Nyáregyháza -Csévharaszt - Monor) fogom 12szer teljesíteni. Mivel a Saratice-pályán is van bőven szint. 18,5 óra kellett, hogy 12 kört + pár km-t teljesítsek, így itt is meglett az 500. km. De nagyon elfáradtam a végére. Elején nagyon megnyomtam, valamint a táplálkozásra sem figyeltem.
Következő 3 hétben próbáltam felmérni magamat. Tudtam, hogy elég erős vagyok, de 500 km-t láttam reális célnak.
Szeptember 10.
Péntek - Utazás
Kicsivel indultunk neki autóval az útnak, szakadó esőben. Majd Szlovákia felé egy pillanat alatt minden megváltozott, s még majdnem a nap is kisütött. Saraticebe érve szinte már mindenki ott volt, álltak a sátrak, folyt sör :)
Rövid készülés után nekivágtunk egy bemutató körnek. Nos... elsőnek nagyon meglepődtem, hogy itt tényleg milyen emelkedő van.
Elbizonytalanodtam.
Követkzett a nevezés, apró nyelvi gondok ellenére, minden megfelelően ment. Itt döbbentünk rá, hogy Chippes időmérés lesz.
Nagyon örültem neki.
Este közösen töltöttük az időt. Hozzánk csapódott Georg is, aki szintén szólóban indul. Mennyei tésztát vacsoráztunk, majd sztorizgatás közben elfogyasztottunk némi meggybott valamint Georg féle Almapálinkát.. nyam nyam.. :)
Nyugodt éjszaka következett.
Szeptember 11 - 12.
Elég hűvös volt a reggel, 7óra körül kicsit vacogva nyomtunk magunkba szendvicseket, 4 óra volt még a rajtig. Elkezdett lassan éledezni a környezet. Mindenki megfontoltan készítgette a kerékpárját, rögzítette a rajtszámokat. Rajt előtt még Zsófival elszeparáltuk azokat a dolgokat, melyeket valószínűleg kérni fogok. Ne kelljen majd keresgélni.
Nyitó ceremónia. Zászló, Himnuszok. Kezdődött alakulni a hangulat :)
Rajt:
Főutca egyik oldalán a kerékpárok , segítők által tartva, másik oldalon álltunk mi. Szlovák nyelven menta visszaszámlálás, ami nem sokat mondott. Majd mikor mindenki futott, mi is elkezdtünk :) Nyeregbe pattantunk egy puszi Zsófinak, és hajrá!
Gyuriékkal megkerestük egymást a forgatagban és próbáltunk egy jó bolyra helyezkedni. Húztam felfele a sort, kezdeti lendülettel , komoly hangulata volt a rajtnak. Itt vált világossá, hogy semmi értelme a csapatok első helyezetteivel menni.
Ők ugye 3an váltják egymást és szinte nyélen mennek végig. Az általuk képzett élboly 4-5 főt jelentett. Már 1 km alatt is teljesen eltűntek előlünk.
Megnyugodtak a kedélyek és sikerült felvenni egy nyugis tempót. Azt hittük, hogy ellóghatunk rajtuk sokáig, majd kiderült, hogy 1 kör alatt mindenkiből eltűnt a vezetési szellem, így 3an magyarok forogtunk elől. 3-ik körtől kezdve kialakult 7-8 fős boly mindegyike szóló kategóriába tartozott. Gyuri itt sokat segített rutintalanságomon és segített a szélezésben.
Teltek a körök, hosszabbodtak az emelkedők. Bolytársaink még mindig nem akarták kivenni a részüket a vezetésből. Párszor összebeszélve sikerült őket amortizációs szándékkal előre küldeni őket a szembe szélbe. Meg is lett a hatása. 3an maradtunk.
Talán megjött a pillanat, hogy megemlítést tegyek a Support-ról. Zsófiról. 
Elképzelhetetlen pontossággal, türelemmel adta a kezembe a táplálékot, töltötte a kulacsomat. Folyamatosan mondta az eredményeket és biztatott. Nagyon sokat számított, hogy csak kicsit kellett lassítanom kiszóltam, hogy mire van szükségem és már a kezemben is volt.
Legjobb példa volt mikor Saraticere befele tekerve kigondoltam, hogy következő kör végére kellene egy müzli szelet. Nem is kellett szólnom Zsófi kezében már ott is volt, de többször előfordult, hogy több mindennel a kezében ácsorgott az út szélén, hogy tudja adni azt, amire szükségem van. Első hosszabb megállás 8óra tekerés után következett. Mindhárman megálltunk, Én már felöltöztem esti ruházatba, egy karmelegítő, egy lábmelegítő a rövid mezhez, valamint a lámpákat is felszereltem. Ekkor még 8ik helyen voltam.Gyuriék már terveztek egy hosszabb megállást, amire Én még nem nagyon vágytam. Ekkor teljesített táv kb 200+ km volt. 3an szépen összedolgozva haladtunk a sötétedés felé. Gyuri előbb állt ki, Zsolt csak felkapta a lámpáit, nyomás tovább.
2 kör megtétele után Zsolt is kiállt enni, öltözni. Kezdődött a várva várt éjszakai tekerés. Innét nagyon kusza minden, sikerült folyamatosan haladni, ismert szólós versenyzőkkel összeállva olykor. Itt volt egy mp3-as szakaszom, ami nagyon jót tett. Majd fél táv környékén megint összejöttünk Gyurival - Zsolttal. Pár kör után úgy alakult, hogy elszakadtam tőlük az emelkedőn. Nem is szerettem volna már együtt menni, mert nem voltam biztos magamban. Nem mertem odarakni a kerekem senki mellé, mert kezdett kicsit eltűnni az érzékelési képességem.
Ebben az etapban volt egy kis eső. Ami erősen megijesztett, de szerencsére gyorsan megunta a dolgot, és fel is száradt az aszfalt.
Kedvenc 50+km/h-s kanyaromat veszélyeztette is a dolog.
Hajnal 4-5 óra környékén már tudtam, hogy 2ik helyen vagyok, de már kezdtem lemerülni. Ekkor következő körre kértem egy szendvicset.Következő körben célban megállva megettem, majd 15-20 percet lógattam a lábam, mert tudtam , hogy jönnek Gyuriék és majd mehetünk együtt. Már kicsit fáztam, mikor beérkeztek, de sajnos nem tudtunk együtt menni.
Jött megint egy nehéz szakasz, egyre inkább számolgattam, hogy hány kört kell még mennem. Milyen tempóval. Tudtam, ha nem rogy meg az első helyezett , akkor a 2 kör előnyt nem dolgozhatom le, viszont ugyanennyi előnyöm volt a 3ikal szemben is.
Érdekes helyzet volt. Semmin nem stresszelve sok Társra gondolva, akik szintén ott küzdöttek, vagy éppen csak együtt tekertünk oly sok km-t már idén. Nagyon nagy erőt adott. Tudatosan, magabiztosan tapostam.
Kivilágosodott. Azt hittem már itt is a vége, de a fenéket még 1/6 ad része vissza van. Itt már biztos lett, hogy átlépem a 600 km-t, persze ha nem lesz semmi technikai gond. Lábaim megfelelően működtek, és ami nagyon fontos: Jó kedvem volt!
Zsófi továbbra is lelkesen segített. Csodáltam, hogy még nem vágta hozzám, a Magnéziumos kulacsot.
Napfénnyel együtt visszatért kicsit a szél is, majd a kedvem is. Hihetetlen, hogy minden terv szerint alakult. Minden megfelelően működött.
09:45 Gondoltam megyek még egy laza búcsú kört, ekkor láttam, hogy a 3ik helyezett igen rendesen meghúzta és még kell a 2 kör. Vérbeforduló szemekkel vágtam neki az utolsó előtti körömnek. Sikerült is síkon úgy menni, mintha kipihenten fél lábbal pedáloznák :) Gyors kör hatására, 27 perc, biztos lett az utolsó kör időben befejezése is. Így utolsó kört elbeszélgetve egy Szlovák csapat tagjával tekertem le. Mindenféle nyelvi problémákat átugorva...
Utolsó méterek... Ez tényleg leírhatatlan, mikor tapsolnak a többiek. Ott a célvonal. Egy méterrel a cél előtt megállva, egyszerűen csak átsétáltam a célon. Zsófi persze rögtön jött, vette el a bringát, adott inni. 20 lépésre volt még erőm, és belevágódtam arccal a fűbe.
Kis észhez térés után, elpakoltunk csomagjainkat , elraktuk a sátrat, majd kezdődött a záró ceremónia.
Sose álltam dobogón, sose tapsolt meg még senki, de mikor ott álltunk fent és belenézhettem azok szemébe , akik segítettek abban, hogy felérjek oda... megremegtek a lábaim. És még most is kiráz a hideg. Akkor hirtelen átfutott rajtam az a 47 kör, újra.
Vasárnap este:
Elhagytuk Saraticet. Hodoninban foglalt szállás várt minket, Zsuzsi jóvoltából. Óriási zuhanyzás után sikerült kicsit észhez térni még is én voltam a leglassabb a járás nevezetű sportágban.
Étteremben rövid várakozás után megkaptuk az ételünket, mennyei falatok voltak. Zsófival összesen 4 tál ételt ettünk meg, de reggel korgó gyomorral ébredtem :) Szerencsére Gyuriék javasolták, hogy kérjünk reggelit, ami bőven kitöltötte a gyomrunkat.
Apró vásárlás után hazaindultunk, sikerült megismerkedni a Kofolával, ami azért nem lesz egy életre szóló barátság...
De Saratice? És ez az egész kicsit Ultra távozás? Ezek még nyitott kérdések...
Írta: sasi123